Az ószövetségi és az újszövetségi istenkép

Ó- és újszövetségi istenkép látszólagos ellentmondása.

      Hogyan lehetséges, hogy az ószövetségben „szereplő” Istenkép egy ítélkező, megkövező, büntető Isten, míg az újszövetség Istene egy megbocsátó, kegyelmező Isten? Ezzel szemben viszont Jézus többször idézett és hivatkozott ószövetségi könyvekre, és „szereplőkre”. Mózesre, Jónásra, Illésre, a Zsoltárok könyvére, Ézsaiásra, stb. Tehát annyira nem lehet eltérő, de így nyersen egyáltalán nem áll össze a kép.

Nézzük kronológiai vázlatban:

Megtörtént a teremtés, az ember elszaporodott, a gonoszságával együtt, és a teremtés után több mint 1600 évre vízözön pusztított. Nyolc ember megmaradt, akik révén szintén elkezdődött betöltődni a föld. Mózesig több mint 1 évezrednyi idő állt rendelkezésre, hogy az ember elszaporodjon. Ezen idő alatt rengeteg nemzet alakult ki, népvándorlások kezdődtek.

      Mózes idején Isten megosztott egy törvényt egyetlen nemzettel, akiknek nemhogy terjeszteni kellett volna, de közösködni sem nagyon szabadott más népekkel. Ez így érthetetlen, hiszen volt egy kicsiny nép, akinek kezében volt egy kinyilatkoztatás, gúzsba kötve élték az életüket a hatszáz egynéhány törvénnyel és a két kőtáblával. Miközben a több száz más nemzet ette a disznóhúst, és dolgozott szombaton. Egyetlen ünnepet meg nem tartott Isten törvényéből. Miért sajátította ki Isten ezeket a dolgokat egyetlen nemzetnek, és a többit magára hagyva?

Isten törvényében szerepelnek azok az ünnepek, amelyeket a népnek meg kellett tartania. Erről bővebben itt: http://hitkereso.blogspot.hu/p/unnepek-melyeket-isten-rendelt-nepnek.html

Világos, hogy az ünnepek azon felül, hogy bizonyos momentumai múltbéli eseményekre emlékeztette a népet, egyértelműen Jézus első illetve második eljövetelét vetítette elő.

A házasság azon felül, az ami, előképe a hívők és Jézus kapcsolatának. Ennek szentsége és életre szóló szövetsége van.

A teremtés hat napja mintha (!) egy-egy évezrednyi prófécia lenne. A második napon lettek szétválasztva a vizek, a második évezredben történt a vízözön. A negyedik napon lettek a csillagok, a Nap. A negyedik évezredben jött el Jézus, mint a világ világossága. A hetedik nap a nyugalom napja, Jézus ezer éves uralmának időszaka.

Olyan, mintha a törvény sok esetben Jézust hivatott kivetíteni.

Az újszövetségből több idézet is ezt támasztja alá:

Mt 5,17           Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Egy paragrafust nem lehet betölteni, próféciát lehet betölteni.

Rm 10,4          Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.

János 5

39.       Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;

Máté 5

18.  Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.

      Látszólag a változatlan Isten törvényének ma megtartása eltöröltetett. Ilyen a tiszta és a tisztátalan álltokra vonatkozó törvények.

Sokak szerint ezek egészségügyi törvények voltak. Ennek semmi értelme, ha azt nézzük, hogy ezeket a törvényeket egyetlen nép kapta meg. Mi a helyezet a többivel? Pusztuljanak, mert Isten nem szólt? Egy csirkehús nem romlik lassabban, mint egy lóhús. Pedig a törvény értelmében az egyik ehető, a másik nem. (Most ne folyjunk bele, hogy aki tisztátalan állatot evett, sem tisztátalan nem lett a törvény szerint, sem büntetést nem kapott)

Jézus a tanítványoknak egyszer ezt mondta:

János 4

32.       Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

34.       Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Tehát az eledel a cselekedet jelképe.

Jézus ezt mondta:

Jn 15,15         

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Pál ír a Galátziabeliekhez írt levél 4. rész 22-31-ben, hogy a Hágártól származó fiak szolgák, kik a Sinai hegy törvénye alatt vannak, és az ígéret fiai, kik Izsák szerint vagyunk, a meddőtől vagyunk.

Ez nem azt jelenti, hogy a törvény rossz, hanem azt, hogy a törvény megmutat. Megmutatja a szabadítót, de nem szabadít meg. A szabadító Jézus. A törvény az ünnepekkel, szertartásokkal, áldozatokkal mind mind a prófétai népnek mutatja be Jézust. Egy próféta nem egy világ számára áldott ember kinézetével dicsekedhet. Ezékielnek be kellett mutatnia, hogy mi lesz Jeruzsálemmel és népével. (Ezékiel könyve 4. fejezet) Az Úr megmondta neki, hogy mit tegyen. Egy „makettel” el kellett játszania az ostromot, 390 napig a bal oldalán kellett feküdnie, majd 40 napig a másik oldalán. Egy meghatározott lisztű kenyeret kellett ennie (Ezékiel kenyér néven ismerős lehet), és emberi ürüléken kellett megsütnie, amit Ezékiel „ledumált” marhaürülékké, szemléltetve miképpen fogja a nép enni tisztátalan kenyerüket a pogányok között. (Étel, mint valami más szemléltetése.) Amikor ezt olvastam, arra gondoltam, hogy Uram, én nem szeretnék a prófétád lenni. A népnek rengeteg hasonló prófétai dolgot kellett megmutatnia. Az áldozati rendszer mind Jézus áldozatára mutat.

Zsidókhoz írt levél 10. rész 

1.   Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

2.   Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

3.   De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

…

14.  Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Az áldozat a bűnért való engesztelés, melyet Jézus áldozatával egyetlen egyszer megengesztelt, amiképpen a kárpit halálakor kettéhasadt, és az áldozati rendszer, mind állatok áldozatainak közbenjárása megszűnt.

Sok vérengzést és ítélkezést láthatunk az ószövetségben. De vajon az újszövetségben lévő Isten nem ugyan az, aki az újszövetségben „láthatunk”?

Klasszikus felvetés, hogy az ószövetségnek haragos, bosszúálló istene van, míg az újszövetségi isten megbocsátó, szerető isten.

  Nézzünk néhány példát az újszövetségből, hogy mennyire nem állja meg a helyét ez a felvetés:

Máté 3:7  Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?

Márk 10:14  Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nekik…

Ján 3:36  Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Róm 1:18  Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.

Róm 12:19  Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

Luk 18:7,8  Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar.

Máté 3:12  Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

De elég csak a Jelenések könyvét elolvasni, íme egy példa:

Jel 11:18  És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.

  Isten az ószövetségi időkben megmutatta, hogy minek mi a következménye. Ez a következmény mit sem változott.

1Kor 6:9,10  Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,

Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.

A paráznaságnak, lopásnak ugyan az a következménye, csupán a végrehajtó Krisztus.

Ján 5:22,23  Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.

  Számos példát fel lehet vonultatni arról is, hogy az úgynevezett „ószövetségi isten” hányszor kegyelmezett.

Lásd Ábrahám alkudozását Vele:1Móz 18:23-33

  Hogyan is lehetne különböző istenről szó, hiszen Jézus megannyiszor hivatkozik ószövetségi iratokra, prófétákra.

Ézsaiásra csak a Máté evangéliumában 6 alkalommal (Máté 3:3, 4:14, 8:17, 12:17, 13:14, 15:7), és ezeken kívül még 14 alkalommal jelenik meg Ézsaiás az újszövetségben. A zsoltárokra miért hivatkozik Jézus? (Ján 10:34)  Dávid 54, Mózes 79, a Zsoltárok 7 esetben van említve az újszövetségi iratokban. Jeremiásra 3 alkalommal hivatkozik Máté evangéliuma. Salamon nevét tízszer olvashatjuk az újszövetségben.

Két teljesen különböző iratról lenne szó? Jézus miért hivatkozik számtalanszor ószövetségi iratokra, ha két szöges ellentétben lévő istenkép lenne az ószövetségben, mint az újszövetségben?

  Jézus volt, ki kihozta népét felhőben és tűzoszlopban Egyiptomból.

1Kor 10:1-4

Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;

És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Istent nem látta soha senki, az egyszülött fiú jelentette ki.

Jézusé az ítélet, a néptől elvétetett ez.

Zsid 10:30,31  Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Tehát az a beállítás, hogy a két iratgyűjteményben szereplő istenkép szöges ellentétben állna egymással, nem igaz. Az ószövetségben Isten kiválasztott egy népet, mely népből származott a messiás. Ennek a népnek szertartásokon, törvényeken keresztül be kellett mutatni a messiás eljöveteleit. Profetikus képekben kellett az eljövendőt bemutatniuk, mert Ábrahám nemzettségei Isten prófétai népe. Sajnos (vagy nem) de a prófétaság nem leányálom, ahogy Ezékielnél is láthattuk. Sokszor szenvedés vagy halál útján van bemutatva azok a következmények, amit a prófétának be kell mutatnia. De számunkra halál az a halál, amit látunk,  hiszen Jézus is megmondta Mózes népe Isten ítéletét hajtotta végre az Emoreusokon, mert mikor Ábrahám megkérdezte az Urat, hogy a népe mikor fog bemenni Kánaánba ezt válaszolta:

1Móz 15,16    Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.

Ítélet volt a vízözön, Mózes népének leigázó vándorlása, és ítélet lesz ígéret szerint Krisztus urunk által is, aki akképpen fog ítélni, hogy az ember miképpen tesz, vagy nem tesz a másik emberért, embernek. (Máté 25; 31-46) Nem aszerint, hogy ki mit tud idézni a Bibliából, ki hány ember gyógyított meg, milyen csodákat tett, milyen érthető vagy érthetetlen nyelveken beszélt, ki mit tett magáért, melyik vallási szervezet tagja volt, stb.