Válasz Laura Schessinger műsorára

Forrás:

http://www.szabadgondolkodo.hu/humor/laura.php

Vagy

http://vicc.zug.hu/apro/isten-torvenyei_6859.php

vagy

…

Laura Schessinger egy amerikai rádiós műsorvezető, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrág, mint buzgó keresztyén azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, *MERT* Leviticus (azaz Mózes harmadik könyve) 18:22 szerint utálatos az.”

Laurával beszélgető „buzgó keresztény” sajnos egy cseppet tévedett. Az említett rész így hangzik:

3Móz 18:22  Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.

Hol is van ebben az, hogy megbocsájthatatlan lenne? Hol is van az a szó, hogy bűn? A bűn fogalmát a törvényből tudhatjuk. Nem hivatkozhat a törvény a törvényre.

Viszont aki nem tekinti követendő példának az ószövetségi iratokat, mondván, hogy az eltöröltetett, vagy csak egy népnek adta Isten azokat a törvényeket, stb., ő megtekinthetné ebben az esetben az újszövetség e sorait is, jelen esetben Jake is:

1Tim 1:8 - 1:10

(8)   Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,

(9)   Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya - és anyagyilkosokért, emberölőkért.

(10)   Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik,

Itt a parázna szó a πόρνος  (pornosz) , melynek jelentései: parázna férfi, férfi prostituált, illetve a férfifertőztető szó a  ἀρσενοκοίτης  (arszenokoitész), melynek jelentése:  homoszexuális (férfi)

De szívesen ajánlom figyelmébe, figyelmükbe ezeket a sorokat is:

1Kor 6:9 - 6:10

(9)   Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,

(10)   Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.

A parázna és a férfiszeplősítő szó ebben az esetben is az előbb taglalt jelentésekkel bír.  Tehát az 1Kor 6: 9-10, mely ugye NEM az ószövetség, világosan értésünkre adja azt, hogy a homoszexualitás összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, avagy a megváltással. Viszont Laura ebben tévedett, hogy megbocsájthatatlan lenne, mivel egyfelől Krisztus is biztosított minket arról, hogy Istennel minden lehetséges, másfelől, hogy minden megbocsáttatik az embernek, kivéve az Isten Szent Szellemének káromlása, sőt éppen az említett 1Kor 6-ban lévő 11. vers bíztat minket arról, hogy bizony az ilyen bűnök ellen is van gyógyír:

1Kor 6:11  Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

„a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom (Lev. 1:9, illetve Lev 1:3,17), hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát a szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves. Leölhetem-e őket?”

Az említett részek így hangzanak:

3Móz 1:3  Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.

3Móz 1:9  A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.

3Móz 1:17  És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakassza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, amely a tűzőn van, égőáldozatul. Tűzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

Elsősorban az értelmezés szempontjából rögtön kétfelé kell választani az említett igéket.

A 3Móz 1: 3 kikhez is szól? „Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.” (3Móz 1: 2)

Viszont a másik két idézet a papoknak, Áron leszármazottjainak szól. Ha a kedves kritizáló önmagát Áron leszármazottjának tekinti, Izrael papjának, akkor beszélhetünk érdemben a felvetett kérdéseiről. Az áldozati rendszerről való beszélgetés egy „kissé” mélyebb teológiát követel, ha bibliai megfogalmazással szeretném kifejezni magam, akkor nyitottabb szívet kíván.

Először is megnézhetnénk, hogy mi is az a kedves illat.

Először Noénál olvashatjuk ezt a kifejezést, miután áldozatot mutatott be az özönvíz után. Összesen 42 esetben fordul elő a Károli fordításban. A itt szereplő „kedves” szó a  נִיחוֹחַ נִחוֹחַ  (níḥôaḥ niḥôaḥ), melynek jelentése:  enyhítés, megnyugtatás. Itt a megbánás – megbocsátás  ok-okozat összefüggést olvashatjuk ki.

De nézzük az áldozati rendszert úgy teljességében:

Ahogy Pál fogalmazott: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről -színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13:12)

(Zsid 7:27)  Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.

Nagyon sok olyan párhuzam van az ószövetségben, melyet mi, de régebben meg főleg homályosan láttak. Egy példával: a zsidóknak rendelt ünnepeket kellett megtartaniuk. Két „csoportban” kellett azokat megtartaniuk. Ezt egyetlen fejezetben olvashatjuk is, a IIIMóz 23 foglalkozik ezzel. Az első ünnepkör a tavaszi ünnepek, pászka-vacsora, zsenge kéve bemutatása, kovásztalan kenyerek ünnepe, Sávuót, azaz a pünkösd. Majd az őszi ünnepkör, a kürtök ünnepe, a nagy engesztelési nap, és a sátoros ünnep. Ez két elválasztott ünnepkör. Kivetítve Krisztus első illetve második eljövetelét. Niszán hó 10-én kellett az ép, egy esztendős hibátlan bárányt a Páska vacsorához elkülöníteni a többi báránytól. Niszán hó 10-én vonult be Jézus Jeruzsálembe, Niszán hó 14-én feszítették keresztre aznap, mikor este a bárány el kellett készíteni és fogyasztani, és Sávuót ünnepén ment a mennybe. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét könnyen párhuzamot vonhatunk az őszi ünnepekkel. Kürtzengés ünnepe:

1Kor 15:52  Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Lásd még Jelenések könyvének hét trombitaszóról szóló részét.

Engesztelési nap: ama nagy nap, Krisztus második eljövetelének napja, mintegy a világ vége, illetve eleje J.  „Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől a másik estéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.” (3Móz 23:32) Hogy a sátoros ünnep az ezer évre, avagy a rákövetkező örökké valóságra értendő, erről már hallottam ezt is meg azt is. Viszont én inkább pusztán a megfogalmazásra való tekintettel nem vetíteném az ezer évre: „És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.” (Jel 21:3). Ezt viszont az ezer év utánra írja.

Volt a templomban egy kárpit, melyre az áldozati vért hintették. Ez a kárpit takarta a templom egyik részét, melynek a szentek szentjének hívtak, itt őrizték a bizonyság ládáját, benne a Mózesnek adott két kőtáblával. Ebbe a szentek szentjébe a főpap egyszer mehetett be, az engesztelési napon. Ez a bizonyos kárpit szakadt ketté Krisztus halálakor, engesztelést szerezve Isten előtt, jelképként, hogy többé nincs szükség közvetítőre, áldozati rendszerre, mivel az egy igaz áldozat, amelynek előképei voltak az összes többi áldozati állati áldozat elvégeztetett, megáldoztatott.

Zsid 10:20  Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő [út] gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által.

Tehát ez egy nem egyszerű téma, nem is nagyon lehet néhány sorban beszélni erről. Érintőlegesen viszont szerintem elegendő lehet pusztán ezeket az említett részeket átvenni, hogy összességében valamennyire képben lehessünk. Tény, hogy áldozati rendszer volt a zsidóknál. Tény, hogy Krisztus halálakor kettészakadt a templom kárpitja, és tény az, amit Krisztus mondott: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5,39)

Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. (Jn 5,46)

Tehát a kritikai írás írójának üzenném, hogy aki megbánta bűneit, Krisztus felé fordulva semmi szükség nincs az áldozati állat bemutatására, ugyanis egyszerűen meg sem tudja tenni, mivel „nem áll rendelkezésére” Áron leszármazottja, nincs templom, ahol ezt meg tudja tenni, és valahogy nem lát át sok mindent. Ugyanis az áldozati rendszerrel mindig együtt járna elvileg a megbánás is. E nélkül nem sokat jelent.

Egész egyszerűen egy dolgot kell tennie, amit Jézus is mondott:

„És a miképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” (Jn 3,14) Ehhez ismerni kell a rézkígyó történetét a 4Móz 21-ből, miszerint büntetésként Isten „tüzes” kígyókkal maratta meg a népet, és csak egy úton menekülhetett meg a nép, ha a Mózes által felállított rézkígyóra ránézett az, akit megmart a kígyó, megmenekült. Éppígy kell arra tekinteni, akit felállított Isten számunkra a tervében.

„b) Szeretném a lányomat eladni rabszolgának, amint ezt Exodus 21:7 megengedi. Ön szerint mi lenne a méltányos ár érte mainapság?”

Az említett rész:

2Móz 21: 7, És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.

Ha megfigyeljük, nem kicsi csúsztatásról van szó. Ugyanis az említet ige még csak érintőlegesen sem foglalkozik a szolgának az áráról.

Az említett rész arról ír, hogy a szolgát miképpen és mikor kell elbocsátani. És külön kiemel egy esetet, mikor egy hajadon lett szolgaságra adva. Ezt pontosan meg lehet figyelni, ha csak egy sorral többet is elolvasott volna a kritikus: „Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtlen volt hozzá.” Ezzel éppen a „szolgát” védi.

De nézzük meg, hogy pontosan mit is jelenthet a rabszolga kifejezés. Megjegyezném, hogy a Károli helyesen nem rabszolgának, hanem szolgának fordítja. Rabszolgának fordítja a katolikus, a protestáns, az újvilág. Helyesen fordítja a King James, mivel az maidservant-nak, azaz cselédnek fordítja. Ugyanis a אָמָה  ('ámáh) jelentése többek között cseléd. A Luther fordítás rabszolgalánynak „Sklavin”-nak fordítja. Nem feltétlen jelenthet a rabszolga kifejezés rosszat, viszont számunkra ennek a szónak a jelentése megváltozott. Számunkra Izaura szerű szolgai sorba vetett állapotot takar, és ez jelenik meg a szóban is: „rab”. De a szolgaságra vonatkozó törvények pontosan a szolgát védik. Nem tehet vele az ő ura azt, amit akar. Meghatározott időben el kell engednie, pontosan meg kell adnia a bérét, stb. Nem másról van szó, mint amit mi magunk is teszünk. Adott egy határozott idejű szerződés, melyben le van fektetve, hogy mi a munkakörünk, és ezért mit kapunk. Szerintem Jake nevű kritikusunk is éppen ebben a cipőben van. Hogy ő a tőkés, munkáltató, munkavállaló vagy a munkanélküli, avagy a tanuló osztályban van, azt nyílván nem tudom, de valamelyikhez tartozik szerintem. Az ő érdekeit is éppen úgy védik a jogszabályok, ahogy az említett szakasz is tette ezt. És ha van egy lánya, akkor elárulom, hogy szolgasorba is vetheti, elég csak egy szakmát adnia a kezébe. És a kérdésre válaszolva, szerintem a munkabérét a kedves kérdezőnek nem a szülő határozza meg, bár ez tűnhet igazságtalannak is, hiszen az ő pénzén tanult sok éven keresztül, de mégis úgy van, hogy a munkáltató határozza meg a bérét, amit a munkavállaló elvállal vagy sem. De szerintem ezzel kapcsolatban pontosan látja a jelenlegi helyzetet a kritizáló kérdező is.

c) Tudom, hogy nem szabad olyan nővel kapcsolatot teremtenem, aki a havibaj tisztátalan állapotában van. (Lev. 15:19-24). A probléma csak az, hogy miből lehet ezt tudni? Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nagyon pikírten reagált a kérdésre.

Az említett rész:

3Móz 15:19 - 15:24

(19)   Mikor asszony lesz magfolyóssá [és] véressé lesz az ő magfolyása a testén, hét napig legyen az ő havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estéig.

(20)   Mindaz is, amin hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan legyen.

(21)   És mindaz, aki illeti az ő ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estéig.

(22)   És mindaz is, aki illet bármely holmit, amelyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estéig.

(23)   Sőt ha valaki az ő ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, amelyeken ő ült, tisztátalan legyen estéig.

(24)   Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az ő havi baja: tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.

Ezt a kritizálást nem nagyon értem. Ma már tudjuk, hogy amikor az asszonyoknak megvan a havi menzesze, fogékonyabb a fertőzésekkel szemben. Nem beszélve arról, hogy egy vérző nővel testi kapcsolatot létesíteni nem tűnik egy természetes dolognak, mintegy gusztus kérdése. Miért gond ez az idézet a III Móz 15-ből? Hogy miből lehet ezt tudni? Nem tudom, hogy Jake nevezetű illető házasságban él-e, de a kérdését olvasva feltételezem, hogy hosszabb tavú kapcsolata sem volt még.

d) Lev. 25:44 kijelenti, hogy szomszédos nemzetségek fiai és lányai közül vehetek magamnak rabszolgákat. Az egyik barátom szerint ez a törvény a mexikóiakra érvényes, de a kanadaiakra nem. Meg tudná magyarázni, hogy miért ne lehetnének nekem kanadai rabszolgáim?

Az említett rész:

3Móz 25:44  Mind szolgád, mind szolgálóleányod, akik lesznek neked, a körületek lévő népek közül [legyenek]: azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;

Ezen mosolyogtam. A németek milyen szépen próbálják alkalmazni ezt a törvényt. Szerintem elgondolkoztató. Magyar miért dolgoztat magyart? Ha már dolgoztat, akkor nem mindegy, hogy mit. Zsidó ne vessen szolgasorba zsidót. Nem nagyon vágom, hogy a kérdezőnek mi a baja az idézettel a kötekedhetnéken kívül. Kedves Jake, de, lehetnek kanadai rabszolgáid, de nevezzük őket divatosan munkásoknak. Annak értjük a jelentését, a másik egy kicsit eltérít. Ötven évvel ezelőtt, ha egy angolszász ember azt mondta valakire, hogy”gay” a ruhája, az dicséret volt, mert a jelentése csillogó, fényes volt. Ha ma mondja rá, azzal azt mondja, hogy kissé buzisan néz ki. Szerintem elég sokat változott a jelentése. Anno azt mondták, rabszolga, majd szolga, majd munkás, dolgozó, ma inkább a munkavállaló a hivatalosabb kifejezés.

e) Az egyik szomszédom mindig szombaton dolgozik. Exodus 35:2 világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Erkölcsileg kötelezhető vagyok rá, hogy saját kezűleg öljem meg?

Na, ez már egy érdekesebb hozzászólás.

Akkor bemásolom az említett szakaszt, kibővítve a következő sorral is.

2Móz 35: 2 - 35: 3

(2)   Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.

(3) Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

Hát, ez így nyersen elolvasva teljesen jogos a kérdező felvetése. Viszont aki figyelmesebben olvassa, annak feltűnhet egy érdekesség. Két dolog van szembeállítva egymással. A hat nap a hetedik nappal. A hetedik napot, mint nyugalomnak napját említi. Valahogy nem ellentettje feltétlen a nyugalom a munkával. A nyugalom a háborúsággal való ellentettje sokkal szorosabb összefüggés. Ha megnézünk néhány szó jelentését, könnyen igazolható is ez.

Amit az idézet munkának fordít, a héberben egy nagyon összetett szó: עָשָׂה  (ʿáśáh).

Ennek nagyon sok jelentése van, csaknem 2300-szor szerepel az ószövetségben, változatos fordításokkal. Jelentései: dolgozik, megmunkál, tesz, csinál, készít, teremt, alkot, készít, előállít, terem, szerez, szert tesz, elkészít, áldozatot mutat be, áldoz, tart (ünnepet); (időt) eltölt, időzik valahol, kijelöl, (háborút) folytat, betart, megtart (parancsot, törvényt), véghezvisz, beteljesít, megtart, cselekszik, tesz, elkészíttetik, elkészíthető, tétetik, vagyis történik, szorít, szorongat, készül, formáltatik.

És ha ezek mellett megnézzük a következő sorban lévő tűz szónak a jelentését, akkor szerintem még érdekesebbé válhat a dolog.  Tűz, Isten tüze, természetfölötti tűz, átvitt értelemben: Isten haragja, átvitt értelemben: háború; pusztulás, Nap heve, forrósága, ragyogás, fényesség.

Én valahogy így fordítanám: Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon háborúskodik, megölettessék.

Ne gerjesszetek haragot a ti házaitokban szombatnapon.

Éppen ezt támassza alá Ézsaiás szombatnapra vonatkozó írása is:

Ézs 28:12  Ő, aki ezt mondá nekik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

De ha csak elolvassuk Ézsaiás után a négy evangéliumot, akkor láthatjuk, hogy Jézus miképpen is töltötte ezt a napot. Főleg, hogy Ézsaiás a 28. fejezetben éppen Krisztusról ír.

Azt is olvashatjuk a törvényben, hogy még csak ki se menjen a házából szombaton senki.

Ehhez képest Jézus járt-kelt, sőt, gyülekezni is kellett szombat napon. Ez egy kissé ellentmondásos, egészen addig, míg nem értjük, hogy miért nem szabadott kimenni a házból szombat napon. Pont azért, mert az ember önmagától gonosz (ami nem mellékesen az óhéberben a törvénytelent jelenti). Viszont a világossággal járva fénylik, és a törvényt megtartja.

Ján 8:12  Ismét szól azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Ján 9:5  Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

Gyülekezni meg talán nem is azért kellett volna, hogy egyben legyenek, hanem éppen azért, hogy a megfáradottat megnyugtathassák, a szegényt kiegészíthessék, a betegeket ápolhassák.

Tehát adott egy parancsolat, és adva van a törvény. Egyes törvények a Mózesi népre vonatkoztak, lásd az első kérdést az áldozattal kapcsolatban. De nincs nagyon különbség ennek a törvénynek a mondandója és Krisztus szavai között.

Máté 26:52  Akkor monda neki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.

A szombat napi nyugalom megjelenik a teremtésnél is. De mint ahogy előzőleg utaltam rá, Pál is felismerte, hogy mindent tükör által homályosan látunk. Sokan magát a teremtés lefolyását is a világ alakulásának tükörképére vetítik. Első nap a világosság megteremtése – Krisztus a világ teremtésének kezdete. Negyedik napon teremtette meg a napot, a negyedik ezredik évben jött el Krisztus, a második ezredik évben jött a vízözön, és a második nap választotta el a vizeket, stb. Éppígy a hatezer év után következik az ezer éves nyugalom Krisztussal való uralom, melyet a Jelenések könyvében lehet olvasni. A második feltámadás előtti korszak, mint a hetedik nyugalom napja, azaz a szombat nap.

Üdvösségkérdés-e a szombat nap megtartása? Nem, (főleg, hogy talán nincs is ember, aki meg tudná tartani) de:

Ján 14:21  Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Máté 5:19  Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Miért írta ezt Jakab?

Jak 2:10  Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.

És vajon miről beszél itt Pál?

Róm 8:2  Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

A tízparancsolat lenne a bűn és a halál törvénye, vagy az áldozati törvények, melyek a bűnről és a halálról szólnak?

A zsidó népnek teljességgel tisztának kellett lennie. Nem lehetett benne olyan ember, ki a törvényeket rendszerességgel áthágta. Ezt a népet mindig tisztán kellett tartani.

Így, bár biztosan nem lehetne állítani a kérdezőnek, hogy aki megtámadja, és háborúságot okoz neki szombaton, azt megölheti, míg ezzel inkább vétene a törvény ellen, minthogy imádkozna ellenségéért. Azzal biztos, hogy nem vét a törvény ellen. De ha önmaga a zsidó néphez tartozik, és közösségben van velük, és megtámadja a népet valaki szombatnapon, akkor tartsa be. De szerintem erre nem sok esély van.

f) Az egyik barátom szerint, az úszószárny és pikkely nélküli vízi állatok (pl. kagylók vagy homár) fogyasztásának bűne (Lev. 11:10), nem olyan utálatos, mint a homoszexualitás bűne. Én ezzel nem értek egyet. Állást foglalna ebben a kérdésben?

Igen, én állást foglalnék ebben.

„3Móz 11:10  Aminek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő, és akármely vízben élő állat; mind utálatos az néktek.”

Tisztázzunk valamit. Vajon Mózesi törvény-e a tiszta és a tisztátalan állatokról szóló törvény?

Akkor mit keres sok-sok évszázaddal előtte Noénál?

1Móz 7:2  Minden tiszta baromból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.

Mi lehet az alapja annak, hogy vannak tiszta és vannak tisztátalan állatok? Két dologra tudok gondolni. Egyfelől ez is lehet ”tükör általi homály”, miszerint vannak tiszta nemzetek és tisztátalanok, mivel a zsidó nép nem vegyülhetett idegen népekkel. Erre csupán egy igehelyet tudnék írni:

Apcs. 10. és a 11. fejezetében lehet olvasni arról, hogy Péter álmot látott, miszerint Isten tisztátalan állatokkal kínálta Pétert, hogy egye meg, de Péter nem akarta elfogadni. Erre Isten ezt mondta: „Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.” Ezt Péter értelmezte is Kornéliusznak: „Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nekem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:”

Ez elég meggyőző lehet szerintem. Bár megjegyezném, hogy itt nem olvasni olyat, hogy a tisztátalan állatok fogalmát feloldotta volna Isten, pusztán példázatot adott Péter elé, hogy ne legyen személyválogató. Akit Isten megtisztított, az tiszta.

Másfelől, ami nem biblikus, hogy nem egyszer hallani olyan kutatási eredményekről, mely szerint például a disznóhús vagy a nyúlhús nem a legegészségesebb táplálék. (lásd csak közvetve a füstölt húsok és a rák kapcsolatát. Vajon milyen típusú húsokat füstölünk? Füstölt csülök, szalonna, sonka, stb. Lehet, hogy nem is a füstöléssel van a gond, hanem a húsnak a típusával?)

Vannak viszont tények: A tiszta és a tisztátalan állatok fogalmát nemcsak Mózes népe ismerte, hanem már Noé is, tehát lényegesen régebbi keletkezésű. Könnyen lehet, hogy Ádám is tisztába volt ezzel. Ha megnézel egy nemzetségtáblázatot, akkor látható, hogy Noé apja, Lámech (Ádám nyolcadik leszármazottja) 55 éves volt, amikor Ádám meghalt. Nem kevés tudást adhatott át a leszármazottaknak.

http://kepfeltoltes.hu/view/120114/39644914K_p1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Másfelől úgy gondolom, hogy Isten teremtette a világot, a szabályokat ő adja. Ha Isten azt mondta, hogy disznót ne, akkor mindenki maga döntse el, hogy miképpen értelmezi ezt. A rangsorolással kapcsolatban viszont azt, mint olvashattuk is, és idéztem is már, hogy a homoszexualitás nem összeegyeztethető a keresztény magatartással, viszont a disznóhúsevéssel kapcsolatban nem olvastam ugyan ezt. Az ítélet nem a mienk, van, aki lát mindent, majd ő igazságosan fog ítélni. Én mindenesetre nem ajánlom olyan állatok fogyasztását, amire Isten azt mondta, hogy ne. Ha csak logikailag következtetem le, az nem bűn, ha nem eszek, viszont az lehet bűn, ha eszek. Akkor válasszuk logikailag a biztosat.

g) Lev. 21:20 szerint ha szembetegségem van, az Úr oltárát nem közelíthetem meg. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy itt van azért egy kis játéktér?

Idézet:

3Móz 21:20  Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy aki megszakadott.

Ha a szemüvegviselést szemfájósnak (pontosabb fordításban: szembetegségtől szenvedőnek) véli, akkor beszélhetünk erről.

Amúgy elolvashatott volna a kritikus Jake néhány sort még ebből a szakaszból!

3Móz 21:17 - 21:21

(17)   Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az ő nemzetségükben, akiben fogyatkozás lesz, ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét.

(18)   Mert senki sem áldozhat, akiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.

(19)   Sem az, aki törött lábú vagy törött kezű,

(20)   Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy aki megszakadott.

(21)   Senki, akiben fogyatkozás van, elő ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van őbenne, ne álljon elő, hogy megáldozza az ő Istenének kenyerét.

Vagy a kérdező Jake, papnak véli magát? Ugyanis azokra vonatkozik. És meg tudja közelíteni az Úr oltárát? Érdekes lenne. Lásd áldozati kérdésnél leírtakat. Gratulálok a kérdezőnek. Amúgy Péter ezt mondja:

1Pét 2:9  Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

Tehát a kérdező legyen tökéletes, ha szent papság szeretne lenni, kiknek a főpapjuk Krisztus.

Viszont ez erre vonatkozik:

Máté 5:45 - 5:48

(45)   Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

(46)   Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-e?

(47)   És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-e?

(48)   Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

h) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakálllt, beleértve a pajeszát is, holott ez Lev. 19:27 szerint egyértelműen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?

3Móz 19:27  A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.

Ez csúsztatás, és mellébeszélés. Szó sincs arról a törvényben, hogy ne vágjuk le a hajunkat, vagy ne borotválkozzunk. Az van benne, hogy kerekdedre ne vágjuk és a szakáll végét ne rondítsuk el. Hogy ez mit jelent? Fogalmam sincs. Viszont már láttam képet szerzetesekről, akiknek mintha bilit húztak a fejére és úgy vágták le a hajukat. Nem egy tetszetős viselet. J

Ahhoz, hogy ezt megérthessük, ahhoz ismerni kellene az akkori környező népek vallását és az ehhez is tartozó haj és szakállviseletet. Szerintem ez közelebb vinne a törvény megértéséhez. Ugyanis előtte és utána is ezzel kapcsolatos fogalmak vannak:

3Móz 19:26 - 19:28

(26)   Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek.

(27)   A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.

(28)   Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.

DE! Hogyhogy milyen halálnemet javasoljon? Hol van arról szó, hogy aki kerekre nyírja a haját, annak annyi? Miért kell úgy kritizálni valamit, hogy a saját hamis gondolatát csempézi bele?

Isten rendelt törvényei tökéletesek.

Zsolt 19,8       Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.

Nem véletlen ez sem:

Zsolt 1,2         Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Valamiféle elválasztásról van szó a tisztátalan állatok és a tiszta állatokkal kapcsolatban, a kétféle mag és a kétféle posztóval kapcsolatban. A törvények tökéletesek, melyek sokkal több mindent vetítenek ki, mint amit esetleg gondolni bírunk.

Tudok olyan véleményről is, miszerint például a szombat napot, azért nem kell megtartani, mert tudjuk, hogy mit vetít ki. 6 nap – 6000 év; nyugalom napja – ezer éves uralom Krisztussal. Egyfelől nem tudjuk ezt pontosan, mivel még nem történt meg, így ezt biztosan kijelenteni elég meredek. Másfelől attól, ha tudom, hogy a ne lopj, mire vonatkozik, akkor nem is kell megtartanom?

i)                    Lev. 11:8-bol tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. A kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?

Lásd a tisztátalan állatokról szóló írásomat.

 Amúgy, igen, tisztátalan leszel, de ez nem halálos… Aznap estig leszel az. „valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estig.” De nem mehetsz papként áldozni, és nem mehetsz az oltárhoz Jeruzsálembe, ami már nincs is jelen. :D

Ha cérnakesztyűt húzol, attól még a lábaddal fogsz focizni, nem? És gondolom cipőben. Bár szerintem a mai focilabdák java bóvli műanyag.

j) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti Lev. 19:19-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet (Lev. 24:16), hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak (Lev. 20:14)?

Ez egy kicsit összetett felvetés, így háromfelé szedem:

1:

Raj Tamás 2010-ben elhunyt főrabbi ezeket a sorokat írja ezzel kapcsolatban:

„Ez a törvény nem tartozik a racionális parancsolatok közé, ezért nem kell (bár lehetne) megtalálni a magyarázatát. A középkor legjelentősebb zsidó gondolkodójának, Maimonidesnek az a véleménye, hogy az ilyen szabályok valamilyen korabeli pogány szokás tilalmát szolgálták. Üdvözlettel: R.T.”

És nekem is hasonló a véleményem ezzel kapcsolatban. De ez a kétféle mag ma is áll. Én nem igazán láttam olyat, hogy vegyesen vetnének a kukoricásba búzát is. Ez a kétféle szövettel kapcsolatban kíváncsi lennék egy kutatásra, ahol kivizsgálnák a többféle anyagú ruhát hordott ember bőrbetegségeit, allergiáját egy olyannal, aki egész életében egyfajta ruhát viselt. Sajnos erre itt Magyarországon nehezen lehet sort keríteni, hogy egy anyagból készült ruhát hordjak, így ennek gyakorlati oldalát még csak tippelni sem tudom.
Viszont annyit azért lehet pontosítani, hogy az 5Mózesben részletesebb leírást találni erről a két parancsról:
A két mag: 5Móz 22:9 Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése.
A kétféle anyagú ruhával kapcsolatban viszont egész jó pontosítást tartalmaz az 5Mózes:
5Móz 22:11 Ne öltözzél vegyes szövésű azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába.

Viszont az elmondható, hogy sem a 3Mózes, sem az 5Mózes nem tartalmaz olyat, hogy aki kétféle magot vet, avagy kétféle anyagú ruhát vesz fel halállal kellene lakolnia. Ez merő hozzátoldás, ilyet nem tartalmaz a Biblia ezen része.

2:

A IIIMózes 24: 16-ot hozta fel a kérdező arra vonatkozóan, hogy megkövezzék-e az olyat, aki ilyet tesz!

Nézzük legalább meg, hogy mit hozott fel:

„És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.”

Jó lenne, ha nem keverné a kérdező a szezont a fazonnal. Kit is kell megkövezni a nép közül? Aki szidja Istent. Mi köze ennek a kétfajta ruhához és a kétféle vetőmaghoz? Hol van az, hogy aki olyat tesz, az halállal lakoljon? Legalább a kérdező egy kicsit nem keverné azt, amit kérdez!

3:

3Móz 20:14  És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tűzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.

Itt a fajtalankodás szónak a jelentése egyébként gonoszság, elvetemültség, gaztett. Mi a gond azzal, hogy Isten azt mondja a kiválasztott népnek, hogy ne feküdjön már le a férj az ő anyósával? Tiszteld anyádat, apádat. A férj és a feleség egy test. Ha egy test, talán nem kellene éppúgy tisztelnie anyósát, mint a tulajdon anyját?

Nem értem amúgy, hogy hogyan jön az anyóssal való gonoszság a kétféle posztóhoz és a kétféle maghoz? Szerintem sehogy.