Úrvacsora

Úrvacsora 

Mivel ez a szertartás a keresztény gyülekezetekben egy meghatározó és közös pont, ezért erről a témáról egy kicsit hosszabban írok. A halványabb betűvel az elején egy összefoglaló, a kék bibliai idézetek, a fekete az írásom.

      Keresztény gyülekezetek egyik közös pontja, hogy úgynevezett úrvacsorát tartanak. Abban különbség van, hogy ki hogyan tartja.

A Katolikus Egyház napi szinten tartja, a formája talán mindenkinek ismerős, a mise második felében a pap felolvassa az utolsó vacsora eseményeit, miközben eszik az ostyából, iszik a miseborból, majd a hívők sorba állva részesülnek az ostyából.

A Jehova Tanúi Egyház évente egyszer tartja ezt meg aznap, amikor Jézus áldozatának évfordulója van, ami a zsidó naptárban niszán hónap 14-e. Ez a nap a mi naptárunkhoz képest minden évben változik. Tavasszal (március) az első újholdtól van az első hónap, aminek a neve niszán hónap.

Több gyülekezet a lábmosással egybekötve tartja meg, vagy anélkül heti szinten, általában szombaton, vagy vasárnap attól függően, hogy mikor jönnek össze.

     

      Mi is az úrvacsora? Amikor egy gyakorló hívőt megkérdeznek erről, a válasz az, hogy Jézus az utolsó vacsorán beiktatta ezt a rendtartást, hogy őreá emlékezzünk. Ilyenkor közösségünk van Ővele, az apostolok is tartották, stb.

Tényleg Jézus beiktatott egy ilyen szertartást, ilyenkor tényleg közösségünk van Ővele, és valóban az derül ki az újszövetségi levelekből, hogy az apostolok is tartották az úrvacsorát?

Az utolsó vacsoráról mind a négy evangélium tesz említést. Jánosnál viszont nincs említve az, ami a másik háromnál igen, és fordítva is, Jánosnál csak olyan jelenetet találunk, amit a másik háromnál nem. Máténál, Márknál, Lukácsnál a kenyértörés, borivás szerepel, míg Jánosnál ezek nem, viszont az azt megelőző lábmosás igen.

Idézném akkor a négy evangéliumban szereplő jelenetet:

Máté szerinti evangélium 26. fejezet:

26. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

27. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

28. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

Márk szerinti evangélium 14. fejezetének 22-24-es sorai szinte szó szerint egyeznek a Mátéban találhatóval.

Lukács szerinti evangélium 22. fejezet:

17. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

  18. Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

  19. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

  20. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

János szerinti evangélium 13. fejezet:

4. Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

5. Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a mellyel körül van kötve.

6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?

7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felel néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

10. Monda néki Jézus: A ki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért monda: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.

14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.

16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte

Mit iktatott be Jézus ekkor, és egyáltalán beiktatott bármit is? Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, majd beazonosította, mint jelképet, hogy az a kenyér az Ő teste. Tehát a testét törte meg, de ezt Ő maga is megerősítette: „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik”.

Megtörte a testét, és tanítványainak adta. Mit is tanított Jézus?

János 15         

12.       Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

13.       Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Tehát itt Jézus azt mondta, hogy a szeretet legnagyobb formája az, ha valaki életét adja a másikért. Jézus azt mondta, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő. Adjuk életünket a másikért. Itt nem a keresztáldozatáról beszél, hiszen vegyük észre a múlt időt; szereTTELEK titeket. Tehát Ő nem a maga hasznát kereste, hanem a másikét. Nem a saját kényelmét nézte, hanem a másik javát. Azt mondta, hogy így szeressük egymást, mert Ő is így szerette a tanítványokat. Ugyan ez a felszólítás megerősíttetik két fejezettel később is:

János 15, 12    Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

A kenyértöréssel sem mondott egyebet, megtörte testét, odaadta tanítványainak, és azt mondta, hogy ezt tegyék ők is az emlékezetére. Ez az emlékezet az, mikor őbenne marad az ember.

János 15

9.   Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

10.       Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ez teljesen párhuzamba áll azzal, amikor Jézus elmondta, mi szerint fogja megítélni az embereket. És nem aszerint, hogy mennyire ismerjük a Bibliát, mennyire kántáljuk a nevét, hányszor voltunk templomba, gyülekezetben. Persze az embernek miképpen fontosak ezek a dolgok, az egyéni, de az ítélet nem eszerinti. Máté 25-ben 31-46 sorokban pontosan elmondja ítéletét. Ha enni adunk az éhezőnek, ha inni a szomjúhozónak, ha ruhát, ki fázik, akkor neki adjuk. Ha nem adunk, akkor neki nem adunk.

Szokták azt mondani, hogy úrvacsorakor közösségük van Krisztussal. Közösségünk akkor van Krisztussal, ha ezeket cselekedjük. Amikor adunk bárkinek is, Krisztusnak adunk. Az utolsó vacsorán is pont ez hangzott el. Törjük meg, és adjuk oda. Mert ha adunk, neki adunk. Így van közösségünk Ővele. Nem egy szeánsz során. Hogy megtartják a szertartást? Nem baj. A baj az, ha mindaz, amit jelképez, nem cselekedjük.

Ehhez kapcsolódik a lábmosás példázata. Hogy példázat? Jézus ezt mondta: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. „

Izrael házaiban szokás volt, hogy a szolga megmossa a lábát az urának. Jézus ezt mondta:

János 13

15. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ezeket! Tehát nem a lábmosást, hanem azokat, amit példázott. Az alázatot, a szolgaságot, azt hogy megtörjük testünket, életünket a másikért. És akkor boldogok leszünk. Akkor az ítéletekor azt mondja majd, hogy ennem adtatok, innom adtatok és felruháztatok. 

Jézus nem iktatott be szertartást, hanem összefoglalta egy példázattal azt, amit tanított az emberi hozzáállásról. Olyan összefoglalás ez, amikor azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat, amitől függ a törvény és a próféták, hogy szeresd az Istent teljes erődből, szívedből, és ami ehhez hasonlatos, hogy úgy szeresd felebarátodat, ahogy önmagadat.

Ehhez a felebaráti szeretethez kötötte ítéletét. Aki szeretettel, segítséggel fordul embertársához, azokat a tetteket magával Jézussal teszi. Aki nem teszi, az Jézussal nem teszi. Aki ítél, ő maga is ítélet alá kerül. Amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mérnek nekünk is, sőt. (Mt 7,2; Mk 4,24; Lk 6,38)

Mi a helyzet azzal, hogy az apostolok megtartották az úrvacsorát? Ez kettős dolog. Egyfelől az apostolok tettek bizonyos dolgokat, ami nem biztos, hogy rendjén van. Ilyen dolog Péter személyválogatása, amire Pál meg is intette.

Galátziabeliekhez írt levél 2. rész

11.       Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

12.       Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.

…

Lehetne sorolni néhány tévedést, de nekem is bár csak annyi lenne…

Viszont tény, hogy ha az apostoli levelekből az derülne is ki, hogy úrvacsorát tartottak, még nem jelenti azt, hogy követendő példa lenne. De véleményem szerint az apostolok a levelek alapján nem tartottak úrvacsorát.

Nézzük azt a részt az újszövetségből, amit méltán fel szoktak hozni, miszerint az apostolok tartottak úrvacsorát:

IKor 11

23.       Mert én az Úrtól vettem, amit nektek elétek is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárulták, vette a kenyeret,

24.       És hálákat adván, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25.       Hasonlatosképpen a poharat is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

26.       Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

27.       Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28.       Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

29.       Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Ezen rész előtt Pál leszidja a korintusiakat, mert amikor összejönnek, vannak, akik dőzsölnek az ételben, mások meg éheznek köztük. Pál azt hívja úrvacsorának (az Úrnak elválasztott étkezésnek), amikor megosztjuk ételünket az éhezőkkel.

20.       Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:

21.       Mert ki-ki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.

És hogy mennyire étkezésről beszél folyamatosan, mi sem támasztja alá, hogy beszéde végénél sem beszél másról, mint étkezésről:

33.       Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.

Mi történt: Pál megintette a gyülekezetet, mert hagyták, hogy a gyülekezeten belül bárki is szűkölködjön, mialatt más meg dőzsöl. Példát mondott, hogy Jézus is vette a kenyeret, és szétosztotta tanítványai között. Ekképpen a gyülekezet tagjai is osszák szét javaikat, és megengedhetetlen, hogy egyikük dőzsöl, miközben a másik szűkölködik. Maga az úrnak szentelt étkezés (megtévesztően fordítva: úrvacsora) az, amikor ételemet, vagy egy részét odaadom annak, akinek nincs. Ha méltatlanul fogyasztjuk ezt, tehát ha képmutatással, és nyereségvággyal élünk keresztény életet, ítéletet eszünk és iszunk.

Apcsel 20

7. A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

A kenyér megtörése az evést jelenti az Izraelitának. A momentum remekül megtalálható Ézsaiásnál. Szinte mintha Jézus „úrvacsorájából” és tanításából részesülnénk:

Ézs 58

6.   Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7.   Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

8.   Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Meggyógyul, kivirágzik, az Úr dicsősége követi?

IKor 11

29.       Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

30.       Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Hogyan halhatnának meg, lehetnének aluszékonyak, betegek emberek, amikor méltatlanul esszük? Sok embert ismerek, katolikus, tanú, adventista, de nincs köztük ilyen, pedig eltérően és eltérő indíttatásból teszik, még sincsenek ítélet alatt.

Viszont ha az Úrnak szentelt étkezés az alázat, szeretet, segítőkészség, akkor mindazok az emberek, akik képmutatásból és szeretet nélkül teszi, erőtlen hitben, betegek szellemileg, és alszanak, nem látnak, nem hallanak.

Végezetül bemásolnám Jézus ítéletét. Nem azok részesülnek az örök életben, akik ismerik a Bibliát, nem azok, akik csodákat tettek Jézus nevében, nem azok, akik rendszeresen megtartották az úrvacsorai szertartást. Hanem hogyan is?

Máté 25

31.       Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

32.       És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

33.       És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34.       Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35.       Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36.       Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37.       Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38.       És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39.       Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40.       És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

41.       Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

42.       Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

43.       Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44.       Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

45.       Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

46.       És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.